I'm in craze

Kész, vége, megtörtem.
12 napig tartott. 12 szaros napig az "élet". Semmi vagyok, kósza lélek nélküli lélek.
Lebegek a semmi közepén, a hideg sötétségben. Fázom, mégis kiver a víz a forróságtól, ami végigkúszik a bőröm alatt, felégetve maga mögött mindent.
Illúziók ezek. Semmit sem érzek. Csak egy halvány, fojtó érzés a torkomban, egy szúrás a gyomromban, émelyítő mocsár a mellkasomban.
Nincs semmim, nincs senkim. Semmi vagyok.
Csak járkálok a hétköznapokban érzelemmentesen és láthatatlanul. Nincs tudat, nincs valami, semmi van. Üresség, de mégis robbanásig tele.
Egyetlen érzés kíséri végig az életemet: hányinger.
Undor a világtól, az emberektől, az érzelmektől, az ösztönöktől, a szokásoktól, az értelmektől, az értelmetlenségektől és mindenekelőtt magamtól.
Végigsétálok az életen egy szűk és sötét, tövisekkel teli ösvényen úgy, hogy széthasít a magam iránti gyűlölet és undor.
Már semmi sem motivál.
Egyetemre járok, felvettek. Már nincs célom. Főleg úgy, hogy a lehető legrosszabbul indítottam az évet: kövéren, szakadt csövesként, aki annyit ér, mint ennek a bejegyzésnek a címe.

12 nap? 12 napig nem hánytattam magam. 12 napig "tiszta" voltam, mint egy elvonóról szabadult drogos. Attól függök, amit a legjobban gyűlölök.
Étel.
Evés.

Gyűlölöm.

Tegnap előtt 1. Tegnap 1. Ma 2. És ha lenne értelme, akkor még +1. De már semminek sincs értelme. Minden értelmét vesztette.

Le kell fogynom. Sovány akarok lenni. Ez tart életben.
Ha ezt is elértem? Akkor megtartom, ez lesz lesz a cél és nem hagyom bárki elvegye tőlem újra.

Nincs több mértéktelenség, nincs több wc fölé görnyedés. Kontroll van és mértékletesség. MÉRTÉK. Tiszta, fehér, üres benső, vékony, sovány külső. Vékony, hosszú karok, lábak, kiálló csontok. Régi szép ruhák és valamire-való-érzés. Értékesség. Kitartás. Szorgalom. Akaraterő.

Hagyjátok, hogy önmagam legyek ismét. Ne rontsatok el még jobban. Most vagyok saját magam legrosszabb verziója. Hadd legyek a legjobb. Hadd legyek... Hadd legyek...